Pale Cocoon - Fakó gubó
2 04 2010Eddig talán nem derült ki, de elég nagy rajongója vagyok a japanimációnak, vagy elterjedtebb nevén az anime-oknak.
Sok előítélet van a fejekben - pozitív és negatív egyaránt - a műfaj kapcsán. Az tény, hogy mind minőségében, mind eszközeiben, mind pedig témájában rendkívül széles a paletta. Szívfacsaró drámától a tinilányokat megcélzó romantikus történeteken át a horror-pornóig van itt minden. Kis kutakodás után szinte mindenki talál ízlésének megfelelőt, amennyiben hajlandó elfogadni, de legalábbis túllépni a zsánerre jellemző nagyszemű karaktereken, vagy éppen az egyik pillanatban aprólékosan megrajzolt szereplők elnagyolt karikatúrába fordulásán, hogy csak párat említsek. (Mondjuk én ezeket kifejezetten szeretem, de ez ugye az izlés-pofon relációba tartozik.)
Szeretnék a jövőben pár ilyen anime-t bemutatni itt a blogon, nyilván olyanokat, melyek valamilyen formában szóltak hozzám, nagyrészt SF, fantázia, mese tematikában persze.
Indításként Yasuhiro Yoshiura 2006-os művét szeretném ajánlani, a Pale cocoon-t. ( Asszem Acélpatkány már megemlékezett róla, de az is lehet, hogy nem. Ismétlés a tudás anyja egyébként is.) Ez egy OVA, ami nagyon leegyszerűsítve a dolgot, azt jelenti, hogy se nem sorozat, se nem egész estés film. Egész pontosan 21 perc az egész szösszenet, és inkább a gondolatébresztő, mint a szórakoztató vonulatból származik.
A történettel már találkozhattunk ilyen-olyan formában más művekben, mindenesetre a Pale Cocoon ban frissnek hatott az alaptéma: Valamikor a középtávoli jövőben járunk, valahol mélyen a felszín alatt. Hamarosan világossá válik, hogy az ősök tönkretették a Földet, és ezért kényszerültek a vakond-létre. Szerencsére erről több nem derül ki, így nincs az a szájbarágós-környezettudatos mellékíze a dolognak.Történetünk hőse, Ura, egy kiveszőben lévő szakma megszállotja. Az emberiség múltjából fennmaradt hatalmas adat archívumokat bújja, és az ott fellelt adatdarabkákat illeszti össze és dekódolja. “Szerzeményeit” saját maga számára is lemásolja, és olykor vágyakozva tekint a zöldellő erdőkről, műemlékekről, vagy akár újságcikk-részletekből álló gyűjteményére. A hatalmas, ürességtől kongó komplexumban már alig dolgozik valaki, az emberek elveszítették érdeklődésüket a szégyenletes múlt iránt. Ura munkatársa és barátja, Riko is a kilépésen gondolkodik, illetve hogy mélyebbre költözik, távol a halott világ leheletétől. Ekkor Ura talál valamit, aminek hatására elindul, és olyan felfedezést tesz, ami megváltoztathatja az egész emberiség gondolkodását.
A sztoriról ennyi elég is, poént sem akarok lelőni,viszont annál inkább érdemes megemlékezni a film hangulatáról, ami számomra a legfőbb pozitívum volt. A szépen ábrázolt helyszínek, az enyhén monokróm színvilág, a háttérben szakadatlanul morajló, prüntyögő gépek hangja egész különleges atmoszférát kölcsönöz a Yoshiura rendező/író által megalkotott környezetnek. Ügyesen elkerüli a kicsit közhelyes szűk, zárt, ultramodern közegek bemutatására alapozott hangulatkeltést. Sőt, az enyhén viseltes fémfalak határolta hatalmas terek még hatásosabbak, de legalábbis borongósabbak. Az animáció szép és folyamatos,helyenként CGI-al ötvözve, de csak diszkréten, elegánsan. Szintén átlagon felüli, ahogy a készítők a fénnyel és árnyékkal bánnak. Összességében a látvány - szerintem - felveszi a versenyt bármilyen animációval, legyen az amerikai, japán vagy akár magyar.
A hangokról már megemlékeztem, de érdemes a zenéről is egy szót ejteni. A történetben szerepet kap egy zeneszám is, ami tulajdonképpen egy rajzolt videó. Maga a dal nem különösebben kiemelkedő, de egy kellemes ambient stílusú klippecske, ami összességében belesimul az anime általános hangulatába.
Hogy negatívumokat is említsek, egy kicsit lehetne hosszabb is, mert a két főszereplő picit elnagyolt, nincs elég idő elmélyíteni a karaktereket, és kettejük halodó kapcsolatát. Megelégedtem volna akár néhány villanással is a közös múltjukból, illetve néhány életképpel azokból az órákból, amikor épp nem többszáz éves adatokat kukáznak elő. Nem sok hiányzott egy majdnem tökéletes osztályzathoz, de végülis nem jött össze…
Ettől függetlenül melegen ajánlom, mert egy komoly és okos rövidfilmről van szó, és még a műfajt gyanakodva szemlélők számára is megér húsz percet.
Categories : Anime, Néznivaló












Legfrissebb