Starchild

Úgy illik, hogy első tartalmasabb bejegyzésem egy olyan téma körül forogjon, mely szívemnek kedves, s melyet könnyedén oszthatok meg bárkivel. Jelen téma ellenben olyan, amit ha szóba hozok, összes ismerősöm elnézően mosolyog. Szépen megvárják, hogy elmúljon a roham, majd tapintatosan megpróbálnak más vizekre evezni.

Apropó víz. Ebben a filmben olyan ez, mint Herbertnél a melanzs vagy a Populousban a mana. De ne szaladjunk előre.

Igen ez egy film. Ha SF akkor elsősorban regény vagy novella, és csak utána film, de itt kivételt kell tennünk. Amikor először láttam valamelyik “retrócsatornán”, talán a TCN-en, nem akartam hinni az érzékszerveimnek. Egy annyira mérhetetlenül béna és übergagyi film bontakozott ki előttem, hogy a tévé elé szegeződtem. Nem volt más választás. Sokan ismerik azt az érzékelési állapotot, amikor valami annyira sz..r, hogy már jó. Az első pár perc döbbent sokkja után én is így éreztem. Később ez az érzés fokozódott, négyzetes majd köbös emelkedési tendeciát mutatva. Amikor már a végtelen felé konvergált, hirtelen a dolog egy erőteljes robbanásban kioltódott és az érzés eltűnt. Ez kb. a film közepe tájékán történt, onnantól már tudtam, hogy egy időtlen klasszikust nézek. A kaput végül filmtörténeti jelentőségű képkockák tették be: a szavakkal leírhatatlan, döbbenetes time-warp jelenet. Ez volt az a pont, ahol véglegesen kondicionálva lettem, függővé váltam. Nyomatékosan kérek mindenkit, hogy csak a saját felelősségére tekintse meg ezt a gyöngyszemet.

Azt hiszem, hogy sokunk falán hagyott a környezeténél világosabb, csak festékkel eltűntethető nyomot egy-egy korabeli StarWars poszter. Nos kérdés nem lehet, hogy ha akkor ismerem e filmet, milyen poszter díszelgett volna ott évekig:

The Ice Pirates beharangozó plakát

Senki ne ítéljen elhamarkodottan. Tudom, hogy hihetetlenül sokat ígér, de a film ennél sokkal jobb!

Pár szót a történetről: Galaktikus háború utóhatásaként az egész világegyetem kiszárad blabla. Legnagyobb kincs a víz lesz. A főgonosz és még gonoszabb állama ráteszi a kezét az egyetlen vízforrásra így kontrollálva a galaxist. Csak a jégkalózok (hőseink) csípnek le itt-ott pár tonna vízjeget a nagy szállítóhajókról. Persze létezik egy megjövendölt világ, ahol még az égből is víz esik blabla. Nem akarom túlspílázni, tudom baromi eredeti. Kicsit ahhoz hasonlítanám a filmet, mint amikor egy szakács életében egyszer minden fűszerből milligramra pont annyit tesz a gulyásba, és pont olyan hőmérséklet, páratartalom stb. mellett, hogy megszületik egy tökéletes ízharmónia és a legutolsó gourmand is megnyalja minden ujját utána. Nna ez a film ugyanez: egy kis SW, egy kis Alien, egy kis ST meg én nem tudom még mi. Legalábbis majdnem. A tökéletes analógia persze az lenne, ha a fűszerek és egyéb hozzávalók után még egy kevéske vattacukorral megbolondítanánk az egészet…

A rendezőt egyébként Stewart Raffilnek hívják és soha életemben nem hallottam a nevét. A főbb szerepekben megepő módon akad ismert név: John Carradine, Angelica Houston és legfőképp Ron Perlman:

Mit lehet még elmondani erről a csodás alkotásról? Az egyik b-film rajongói oldalról szedtem a következő pár pontot. Néhány dolog amit megtanultam a filmből.

• Mindegy mennyi lézerfegyvered van, akkor is szükséged van kardra.
• Egy egész halom űrkalóz és robot tud pillanatok alatt a plafonra tapadni, elkerülendő, hogy felfedezzék őket.
• Az űrkalózok képesek úgy lengedezni erősáramú vezetékeken, hogy nem égnek szénné.
• A robotok gyakran fekete gettó szlenget használnak
• (A kedvencem) Az űrhajók célzószámítógépe leginkább egy Atari 2600-as képernyőjére emlékeztet. stb.

Hmm…

A filmben van egy jelenetsor, amikor hőseinket üldözik a gazok. A nagy kergetőzésben belekerülnek egy időanomáliába, ahol tovább folytatódik az akció. Mindez annyira idióta és szeretni való, amilyen nincs a filmtörténelemben. Ez a híres time-warp jelenet. A jelzőt nem én akasztottam rá amúgy, hanem a maroknyi -de mérhetetlenül lelkes- rajongó közösség, melynek minden akaratom ellenére én is passzív tagja lettem…Spoiler Alert!

Van itt még robot strici, kasztráló futószalag és űrbál, ami körülbelül az Orion űrhajó kalandjaiban látható táncjelenetekkel van egy szinten…Még egyszer szeretném javallani, hogy mindenki saját felelősségére tekintse meg a művet!Legvégül pedig pár szót a film mélyebb mondanivalójáról: Na, az nincs!