Starchild

Annak idején, amikor először láttam Star Wars-t, a legnagyobb benyomást (természetesen a fénykardok és TIE-vadászok után) Mos Eisley fantasztikus kocsmája tette rám, teletömve a legfurább kinézetű és formájú lényekkel. Lenyűgözött, hogy milyen változatos formákat tud az emberi fantázia alkotni, ha akar. Azóta vonzódom a témához, és minden olyan dolgon megakad a tekintetem, ahol az emberi elme fantasztikus élő formákat hoz létre. Bevallom a Pom-pomot is ezért szerettem nagyon, :)  vagy emlékszem a megboldogult Hahota könyvecskékben voltak ilyen hihetetlen állatok rajzolva. (Sajdik Ferenc?)

Most hirtelen csak radírpókról van képem, meg pompomról (aki emós̷

Idővel az ember sok-sok filmet, jobb-rosszabb scifit, horrort lát stb. És kialakul egyfajta hiányérzet. Miért hasonlít a leghihetetlenebb életforma is valamire ami földi? Miért olyan a Jedi visszatér Rancor-ja, mint egy torz ragadozó dinoszaurusz? Miért van mindegyiknek szeme, füle 2-4 lába? stb. Még a zseniális Giger zseniális alienje is kicsit olyan, mintha földi állatokból ollózták volna össze.

Helló! Sutba a geocentrikus világképünkkel exozoológusok! Gondolkodjatok, találjatok ki egy élőhelyet, és utána azt, hogy milyen létformák jöhetnek ott létre.

Nos, a sokak által tisztelt grafikus, Wayne Barlowe, ezt tette, és elvarázsolt. Növényeivel, állataival, koncepciójával, azzal, hogy látszik, hogy rengeteg gondolkodás is megelőzte az ihletet. Barlowe létrehozott egy bolygót,egyedi éghajlattal, tömegvonzássa,l mindennel és elkezdte benépesíteni valóban idegen lényekkel. Lenyűgöző, szinte működő ökoszisztémát teremtett, művészi festményekkel.

Albuma az expedíció címet kapta és olyan sikeres lett, hogy a Discovery Channel is ráharapott, és egy nagyon igényes CGI “természetfilmet” készítettek a könyvből. Nem tudom ki, hogy van ezzel, én a világ minden idejét elbírnám szöszölni ilyesmivel…

Néhány szó Barlowe világáról, a Darwin IV-ről, illetve pár kiragadott tagja ennek a képzelt flórának és faunának:

A Darwin IV Földünknél sokkal fiatalabb planéta, komoly szeizmikus és vulkáni aktivitással. A korábbi nagy óceánok a naptevékenység miatt elpárologtak, rendkívül sűrű atmoszférát eredményezve. A bolygó nagy része ezáltal szavannás félsivatagos terület, itt-ott az ősóceánból megmaradt pici tengerszemekkel. Mindezek miatt az élővilág minden tagja szárazföldi eredetű faj. A bolygó gravitációja 60% -a a földinek.

A bolygó élőlényei szinte kizárólag ultrahang segítségével tájékozódnak, szemük nincs, vagy elcsökevényesedőben van, a “látható fényben” vakok. Léteznek viszont hőreceptoraik, melyek segítségével érzékenyek az infravörös spektrumban. A bolygó ragadozói kivétel nélkül az áldozat testnedveit szívják ki, ezért fogakat se keressünk sehol. Darwin IV-en kétféle állat van a “lebegők”- melyek létrejöttét a sűrű atmoszféra is segítette -, és a szárazföldiek. A szárazföldiek 1, 2, 3 lábúak lehetnek. A szaporodás néhány fajt kivéve egyszerű, ugyanis az itteni életformák mind hermafroditák. Na, és akkor pár állatka:

Lebegők

Ragadozók

Óriások

Természetesen minden állat esetében ki lett gondolva, hogy hol él, mit eszik, hogyan mozog, hogyan vadászik stb. Ennek bizonyítéka ez a két kép-pár:

Butchertree (hentesfa, a kedvencem… )
 

Valami repülő bizgentyű

Rengeteg érdekes apró részletet megtudunk az élővilág minden bemutatott tagjáról, de a legjobbak még is azok a képek ahol madártávlatból látjuk a sokféle lény együttélését. Idegen szavannák , idegen csillagok alatt.

Jelen pillanatban azon mesterkedem, hogy megszerezzem valahogy olcsón az albumot, egyelőre zéro sikerrel. Sajnos ezek ilyen bináris dolgok. Viszont az Alien Planet névre hallgató, fent említett filmből szintén találtam egy részletet, íme:

http://www.youtube.com/watch?v=5WeeeI6a2GQ (valamiért, ha beágyzom ide, akkor atomjaira hullik az oldal̷

_____________________________________________
Wayne Barlowe honlapján (www.waynebarlowe.com), és a fent említett csatorna honlapján is lehet nézelődni Darwin IV ügyben, de ha már ott járunk érdemes Barlowe egyéb, szó szerint pokoli munkáit is megtekinteni.

Találtam egy jópofa személyiségtesztet a neten. Valahonnan ismerős volt, de az is igaz, hogy interjúkon, továbbképzéseken, na meg Scabbie barátomnak köszönhetően (aki fanatikusan gyűjti a világhálón fellelhető ilyesfajta dolgokat) rengeteg hasonlóval találkoztam már. Jórészt a klasszikus Oxford-teszt nyomvonalain halad, olykor visszatérő irányított kérdésekkel.

Mindenesetre felhasználóbarát az oldal, és ha nem is két perc, de negyedóra alatt leküzdhető. (Sajnos angol nyelvtudás ismételten előny…)  Ha ez megvan a jutalmunk egy rövid elemzés, a különböző kategóriák ismertetése és ez a helyes kis blogra kirakható személyre szabott személyiség térkép:

Creideiki

Ez vagyok én. Egy Benevolent Creator. Minden színes négyszög a személyiségem egy aspektusát jelenti. Ha jobban értenék a html-hez (illetve, ha egy hangyafingnyit is értenék hozzá…), akkor a nagy piros négyzetre mutatva megtudhatnánk, hogy Creinek bizony szlájtli háj konfidensz-e van, sok egyéb mellett.

De máshogy is tudom magam vizualizálni, pl. így: (és ezt még le is bírtam fordítani)

Önbizalom	A / M	74
Nyitottság	A / M	66
Extroverzió	A / M	68
Empátia	A / M	68
Bízni másokban	A / M	64
Fatalizmus	A / M	42
Maszkulinitás	A / M	76
Femininitás	A / M	10
Spontanitás	A / M	82
Stílus/Divat	A / M	30
Autokratizmus	A / M	12
Fantázia/Földön	Fan./Föl.	28
Esztétika/Funkció	Fun./Esz.	84

Ebből látszik, hogy magas esztétikai érzékkel rendelkezem, gyűlölöm az autokrata, előírt szabályokon alapuló létezést, spontán életvitelem van, viszont nem lehet mondani, hogy a földön járok és a divatra sem fordítok túl nagy figyelmet…

Nos, nem mondom, hogy nem ismerek magamra…

Ja még valami. Akik ilyen okos kis oldalakat működtetnek, olykor pénzt is akarnak keresni. Az üzleti megfontolások itt úgy vannak jelen, hogy mgrendelheted az eredményt egy személyreszabott polón vagy pulcsin…

Ez konkrétan az én személyiségtérképem, szóval ezt ne rendelje meg senki…

Volt szerencsém pár napja megnézni a címadó filmet.

Nehéz helyzetben vagyok, mert szívesen ajánlanám bárkinek, de nem teszem.

Marc Caro rendezte ezt a filmet, melyről szuperlatívuszokban lehetne beszélni, ha nem hiányozna belőle valami nagyon fontos. Egy jó történet. Caroról tudni kell, hogy két olyan, általam sokra tartott film fűződik a nevéhez, mint a Delicatessen, és Az elveszett gyermekek városa. Igen jó ajánlólevél mindez tíz év után először rendezett filmjéhez. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy alapból becsülöm a francia filmet, talán nem csoda, hogy alig vártam, hogy megnézhessem a Dante 01-et.

A film legelején déja vu érzésünk van: az ismert világ peremén egy elhagyatott bolygó körül magányos űrállomás kering. Lakói tudósok és katonák, akik az állomás hermetikusan elkülönített, labirintusszerű részébe zárt rabok viselkedését vizsgálják. Érkezik egy űrkomp, melynek ismeretlen múltú utasa valami nagy hatalmú entitást hordoz magában. Ezt persze senki nem tudja. Ja, és egy nagy gonosz társaság küldi az állomásra őt. Nem egy eredeti alapsztori, de még azt sem sikerül kihozni a végére, ami ebben benne van.A szinészi játék nem rossz, a főszerepet játszó Wilson Lambert sok egyéb mellett a Mátrix Merovingijaként lehet ismerős. A képek, a látvány, és a megteremtett atmoszféra nagyszerű, régóta láttam ilyen nyomasztó és klausztrofób filmes helyszínt. Sajnos  a gyenge sztori, és a ritmustalan rendezés tönkre teszi az egészet, ami csak azért bántó, mivel ebből nagyon jó film is születhetett volna. Egyszer - főleg scifi rajongóknak - mindenképpen érdemes megnézni, de ne várjunk világmegváltást. Valaki írta, talán az Imdb-n, hogy ez egy okos film gondolkodó embereknek. Nos lehet, hogy így van, nálam akkor is talán egy hatost érdemel.  Hasonló zsáner volt a Napfény, ami rám sokkal nagyobb hatással volt.

A napokban végeztem Alexandro Jodorowsky és Juan Jimenez művével, a Metabárók Kasztja című képregénnyel.

A műfajt nem szeretők se lapozzanak,(nyugodtan lapozz, szíved joga) mert ez valami más. Köszönet érte Kihaeennem barátomnak aki kölcsönadta ezt a nagyon különleges alkotást.

A sztori:

Jelen kötetbe a 12 részes képregény első három része került, és két, a történet jelenében “élő” robot meséli el gazdájuk, a Metabáró, eredetének történetét. A három történet sorban:1. Othon, az ükapa, 2. Honorata, az ükanya, 3. Aghnar, a dédapa. Ebből is látszik, hogy még csak a háttér ill. eredetsztori kibontakozásáig jutottam el, de valahogy megfogott az atmoszférája.

A Metabárók mindenféle implantokkal és pszionikus képességekkel is felszerelt harcos kaszt, de egyszerre mindig csak ketten vannak (mint a Sithek… ) apa és gyermeke. Az első Metabáró, Othon, egy arisztokrata származású klán tagja volt, innen a bárói rang. Szilárd erkölcsi normák szerint élnek, melyek saját és családtagjaik életénél is fontosabbak. Kultiválják az öncsonkítást, mely egyfajta beavatási szertartás is náluk. Az első három kötet a motivációik kialakulásáról, a képességeik megszerzéséről szól, egyfajta generációs családregény stílusában. Állítólag a Deltánál hamarosan megjelenik a következő kötet, ahol már több is kiderül talán a jelen fő konfliktusairól és eseményeiről.

A világ:

Kis kutatást végeztem, amiből kiderült, hogy Jodorowski, az iró még írt pár történetet, ami ebben a világban játszódik. A világot a rá jellemző szerénységgel Jodoverzumnak keresztelte el…

Az univerzum tele van sokféle, sokszínű, értelmes és kevésbé értelmes fajjal mindez egy nagy birodalom felvilágosult uralma alatt. A birodalom uralkodói a császári pár, illetve később gyermekük a kétnemű, vagy inkább androgün Janus-Jana. Sok egyéb frakció kezében összpontosul még több kevesebb hatalom: Az egész galaxis meghatározó vallásának, a a technicizmusnak papsága és vezetőjük, a technopápa.  A Shabda-oud rend apáca-szajhái. A Tárnatársadalom forradalmárai, stb. Emellett rengeteg csillagközi kalóz, mindegy színesítve a palettát.

A történetben vannak olykor megmosolyogtató sf anakronizmusok, mint pl. a császári Aranybolygó, a Metabárók eredetbolygója, ami egy gigantikus márványtömb, vagy a narrátor robotok, akik ha túl izgalmas a történet, olajat kell igyanak, mert kiégnek a diódáik. Itt mindez inkább bájos, mint gagyi. Ugyanakkor találkozni pár egészen friss és eredeti ötlettel is, amivel eddig még nem találkoztam sf barangolásaim során…

Mind a rajzok, mind a narráció módja a francia képregény iskolára hajaz és ez bizony jót is tesz neki. Szvsz. Juan Jimenez rajzai nem hiperrealisztikusak, nem álomszerűek, nincsenek csodálatosan színezve, de valahogy mégis nagyon kifejezőek és passzolnak a történet “légköréhez.”

Pár szó az általam korábban ismeretlen szerzőről, a magyar Wikiről:

Alejandro Jodorowsky ill. Alexandro Jodorowsky (kiejtése kb. Alehandro Hodorovszki) (Chile, Iquique, 1929. február 7. – ) orosz (ukrán) zsidó származású chilei-mexikói filmrendező, producer, színész, zeneszerző, pantomimművész, képregényszerző, zeneszerző, író és költő, egyszóval művészpolihisztor. Emellett vallásfilozófus, pszichológus, karatemester, tarotszakértő.

Elsősorban ezoterikus, szürreális és sokkoló filmjeiről ismert, de jónéhány képregényt is írt.

A tisztelettel övezett kultuszfilmes ezt nyilatkozta: „Én azt várom a filmektől, amit az észak-amerikaiak nagy része a pszichedelikus drogoktól vár.” Jodorowksy emellett egy újkori spiritualista, és egyike a világ vezető tarot-kutatóinak.

Még egy érdekes dolog a történettel kapcsolatban. Olvasás közben többször volt olyan érzésem, mintha a Dűne egy klónját olvasnám. Ezt itt most ne pejoratívan tessék érteni, inkább azt a teljességre való törekedést és gondolatiságot, ami Herbertnél is meghatározó. Ezután tudtam meg, hogy Jodorowski maga is nagy Dűne-rajongó, és úgy volt, hogy ő filmesíti meg még jóval Lynch előtt. Nem kis energiákat mozgatott meg és egy félelmetes alkotói társaságot is összeszedett e célból. Ismét a magyar Wikiről:

1975-ben kezdett el dolgozni Frank Herbert A Dűne című könyvének adaptációján. Úgy tervezte, hogy bevonja a munkába a fiát, Brontist is. Brontis játszotta volna Pault, Orson Welles a Bárót, Salvador Dalí a Császárt, Mick Jagger Freyd Rauthát, Alain Delon Duncan Idahót, Geraldine Chaplin Jessica úrnőt, továbbá részt vett volna a film készítésében Dan O’Brian, Chris Foss, a Pink Floyd, H. R. Giger és Jean Giraud (Mœbius). Végül, az utolsó előtti pillanatban leállították a projectet, a költségvetés túllépése miatt (a film – a tervek szerint – tizenegy-tizenkét órás lett volna).

Megnéztem volna, na!

Visszatérve a Metabárókra, állítólag szerepjáték is készült belőle, de ez valami nagyon hardcore dolog lehet…

Egy biztos, alig várom a folytatást.

Na jó nem Touring gép, de nagyon érdekes kis oldalra bukkantam, talán az origón.

Egy német cég már hosszú évek óta fejlesztgeti ezt a kis programot/adatbázist,

azzal a nem titkolt céllal, hogy egyszer majd egy MI létrehozásához is közel kerüljenek.

Az elbot nevű ‘bot’ meglepően…hmm…na jó nem intelligens, de mindenesetre olykor megdöbbentően jó válaszokat ad.

Az idei Loebner díjat is megnyerte, ami ezen a területen az egyetlen hivatalos díjnak számít. (Mitől hivatalos, azt mondjuk nem tudom, de végülis ez egy más kérdés.) A 12 elbírálóból hárman elhitték, hogy emberrel csevegnek, és ez mindenképpen figyelmre méltó.

Személy szerint engem nem hiszem, hogy be tudott volna csapni, bár tény, hogy úgy álltam neki, hogy tudtam, hogy nem emberrel irogatok.

Egy biztos, nagyon kellemesen elszórakoztam Elbottal “beszélgetve”, mivel így hívják.

Az előbb megint felléptem az oldalra beszélgetni és a nevemen köszöntött, szóval okos és tanulékony. Megkérdeztem, honnan tudja a nevem, mire azt a választ kaptam, hogy a hátam mögött nagy lángoló betűkkel világít, de kialszik, mikor megfordulok. Haha. Nem rossz.

Szóval érdemes kipróbálni, de angolul tudók előnyben. Lehet, hogy van német verzió is amúgy…

Ja, itt lehet cseverészni: www.elbot.com