Starchild

Tegnap meg tegnapelőtt Németországban voltam, Berchtesgadenben. Sajnos munkaügyben és nem mondjuk síelni, de mindegy. Lényeg, hogy 6 órás út után hullafáradtan hazaértem olyan este fél tíz körül. A kedvesem és egy csomag fogadott otthon. A csomagban 5 db Avana Arcképcsarnok figyelt, amint arra persze számítottam is. Átpörgettem, forgattgattam, szándékosan kerülve a saját írásomat. Pár percig így húztam magam, de a végén csak megláttam a nevemet és a novellám címét nyomtatásban.

Nehéz ezt elmondani, nagyon furcsa érzés. Természetesen nagyon pozitív, nagyon kellemes, de mégis furcsa. Végigolvastam, persze nem volt benn semmi más, csak amit annak idején megírtam. Miért is lett volna másmilyen? Aztán a tartalomjegyzékhez lapoztam, hát ott is ott állt a nevem…Hihetetlen. Ráadásul még idétlen bemutatkozó soraim sem maradtak ki, szóval nagy volt az öröm…de azért különös is volt ez az érzés. Ezzel az egészen körülhatárolhatatlan érzettel feküdtem le, és úgy aludtam mint a bunda.

Ma reggel megint kinyitottam, kicsit nézegettem, és megint ledöbbentem. Tavaly áprilisban írtam az első kis szösszenetemet, unalmamban, mikor beteg voltam. És ez lett belőle… 

(Valószínűleg az is közrejátszik a dologban, hogy általában, ha nyomtatásban látom a nevemet, akkor 90%, hogy rosszul van leírva… )

Szóval furcsa, de kellemes. Kultiválom még egy kicsit magamban, hogy ha már elillant, akkor is emlékezzek milyen volt az első…
Maga az írás nem egy feszes valami, inkább csak néhány személyes emlék felvillantása egy történetben. De valahogy úgy éreztem passzol a kiíráshoz. Legközelebb már scifivel próbálkozom…

Majd szeretnék írni pár szót a kiadványról is, azt hiszem a hétvégén végigolvasom…

Ja, itt van amúgy…

Na elég a csapongásból, örüljetek velem

Egyik netes ismerősömtől kaptam szkájpon a következő üzenetet. “Érdekel az ASCII SW?” Mit lehet erre mondani? “Persze, lökjed!” Miközben vártam a linket, azon gondolkodtam miféle agyament őrületre számíthatok vajon. Mint egykori Nethack fanatikus (akit érdekel mi az a Nethack, az szóljon és arról is csinálok majd egy bejegyzést… ) nagyjából el tudtam képzelni milyen képi világra számíthatok, de azért így is dobtam egy filigrán hátast, mikor felléptem Telnetre, és megnéztem a projekt első pár percét. Adózzunk pár perc néma csenddel néhány elvetemült holland kocka munkája előtt, akik idejüket nem kímélve, valami felfoghatatlan indíttatásnak engedve, újra létrehozták a Csillagok Háborúját. Nem érdekel a motivációjuk, sem az élethelyzet, ami ezt hozta ki belőlük. Mindig bírtam az ilyen arcokat: Nem érdekli őket, hogy megragadtak a 80-as évek elején, sőt élvezik is, hogy hülyék lehetnek.

Pár kép ízelítő gyanánt:

A híres Fox-fanfár, másképpen.

Leia elrejti az üzenetet.

Minden kultikus űrbázisok legkultikusabbika.

Vader, Tarkin és az Erőt becsmérlő szenátor.

Organa szenátor korvettje.

Obi-wan és Luke a Javák járgyányánál.

Ugyanők azEzeréves Sólyom fedélzetén.

“Az nem hold. Hanem űrállomás…”

A nagy “mű” még nincs készen teljesen, de egy része már elérhető. Animált formában megtalálható a jútyúbon, vagy megtekinthető a következőképpen:

Futtatás->telnet + enter

o + enter

towel.blinkenlights.nl  + enter

Jó szórakozást! (Vagy szörnyűlködést̷

Addendum:

Kollárik úr küldött néhány kellemes animált .gif-et, amik véleményem szerint legalább annyira kimerítik az agyamentség fogalmát, mint a fentiek, úgyhogy álljon itt egy ezek közül (mindet nem rakom fel, mert túlmozgásos lesz a blogom):

Azaz Anti-Spam Word.

Idestova majd háromnegyed éve böngészgetek itt az SFBlogson, és egy ideje furcsa érzésem van  kommenteléskor. Csak nem tudtam magamnak megfogalmazni, hogy mi. Aztán tegnap este végre rájöttem:  Herótom van az ASW-től!

Emlékszem az elején nagyon bírtam, hogy egy “tematikus” blogger közösségben ezek az ellenőrző szavacskák is SF kötődésűek. Tetszik, hogy nem kell mindenféle krikszkrakszokat kisilabizálni, meg azon gondolkodnom, hogy milyen nap is van ma. (Mivel ez általában nem megy csípőből…)  De mostanra már baromira unalmas ez a tíz szó. Van itt olyan kinek ne lennének ismerősek? Van itt olyan, aki találkozott mással is ezeken kívül?

dick, enterprise, babylon5, whitestar, bradbury, asimov, herbert, simak, adams, clarke

Mint egy hülye mantra ez a tíz szó sorjázott az agyamban lefekvés előtt. Összességében persze nincs bajom ezekkel, bár megmondom őszintén rengeteget filóztam azon, hogy mi az a whitestar, mindenesetre lehet, hogy ráférne a szókészletre a frissítés. Az Sfportal mindenható félistene egészen biztosan birtokában van azoknak a mágikus képességeknek, amivel ezt bővíteni és/vagy cserélni lehetne.

Ezúton szeretnék tehát szerény eszközeimmel egy kis kiáltványt intézni bloggertársaimhoz, és bárkihez, akit idefújnak a világháló elektronikus szelei. Ha egyetértetek velem, vagy lenne ötletetek, amivel kevésbé egyhangúvá tehető az ellenőrző kódok felvitele, úgy ne habozzatok, tegyétek közzé. Első körben három javaslat elég lesz szerintem.

Az enyémek:

Bábelhal, Pirx, Nostromo

Anti Spam-Wordre fel!

(Emellett szeretnék nevezni a hónap leghülyébb postja címre is̷

Eszméletlen furcsa álmom volt ma.

A pontos lineáris eseményvonal már nincs meg, de azért a nagyjára még emlékszem. Szóval egy ismeretlen város ismeretlen utcájában álltam egyik volt évfolyamtársammal, akivel amúgy kb. egy éve nem találkoztam, és egy másik volt évfolyamtársamat vártuk, akit valójában évek óta nem láttam. Amikor megérkezett, akkor bementünk egy szép szecessziós homlokzatú épületbe, ami belülről úgy nézett ki, mint az a régi-régi játékbolt, ahol a PIKO villanyvasútjaimat vásároltam kiskoromban, és amit vagy tizenöt éve eldózeroltak.

Felmentünk az emeletre és mindenféle ruhákat nézegettünk, mivel olyan butik jellege volt a felső résznek. Aztán arra lettem figyelmes, hogy az egész egyre inkább úgy néz ki, mint nagyanyámék padlása, csak sokkal nagyobb. Minden tiszta kosz, a régi héjazat résein át beszúró napfény pászmákban  csillogott a szálló por. És az egész tele volt cuccokkal, limlommal, hogy szinte alig lehetett elférni. Valahogy elkeveredtem a padlás túloldalára ahol egy meredek, fapallókból álló lépcső vitt le valahová. A legfelső fok előtt pedig egy óriási, piros varangy terpeszkedett. Akkora volt mint egy kisebb kutya. ÉS piros!!! Mihelyst megláttam megfordultam és visszarohantam oda, ahonnan jöttem. DE ott már nem volt semmi, és az évfolyamtársaim is eltűntek. Vissza kellett mennem a lépcsőhöz. Addigra már két varangy volt ott, egyik a másikon, és az alsó nagyobb mint egy bárány. A lépcső aljában meg az évfolyamtársaim integettek, hogy menjek le. Tudtam, hogy le kell mennem, de olyan szinten paráztam a békáktól, hogy majdnem felébredtem. Egy kezem ügyébe eső csákánnyal (ezért jók az álmok, nem kell megmagyarázni, honnan jött a csákán ) oda settenkedtem és tök óvatosan megérintettem a kisebbet. Gusztustalan, keléses bőre szépen kisimult ettől, felfúvódott, és olyan lett, mint egy nagy, piros, felfújható műanyag béka. Majd a másik is követte ugyanígy, csak annak olyan nylon szerű anyaga lett. Ez után mi történt, azt már nem tudom, de reggel azért elgondolkodtam, hogy mi  volt ez. Így leírva nem tűnik annyira rémisztőnek, de azok a békák iszonyúak voltak. Zsigeri rettegést váltottak ki belőlem.
Csáth Gézának van egy írása, ami reggel egyből beugrott. Lehet, hogy kezd megbomolni az agyam…?

…szóval az történt, hogy Dzsejt és Merras kitalálta ezt a frankó kis játékot a nagy, év eleji blogériában, aminek lényege, hogy saját magunkat helyezzük el mindenféle kitalált univerzumokban. (Meg az is kiderült, hogy ez valami mém̷ )Na most ez annyira megtetszett nekem, hogy Adeptus blogján elkezdtem sírni, hogy “énisénis”, a hálaistenenber meg megszánt. Szóval ezt a bejegyzést kihisztiztem magamnak. Na de, lássuk az univerzumokat.

Hát David Brin Uplift - jében (Csillagdagály), ki más is lehetnék, mint CREIDEIKI? Vízzel töltött hajómon, a Streakeren röpködnék ide oda a Hármas Galaxis térségei között, mígnem meglelném az Elődök hatalmas flottáját a Sekély Halmazban. Ja, és közben háromsoros haikukkal szórakoztatnám a legénységet. De ha valami oknál fogva a jó öreg kapitány már foglalt, akkor nagyon szívesen lennék tandu hajóparancsnok is…

Larry Niven Ismert Űrjében csakis kzinti vadászpilótaként tudom elképzelni magam, ahogy nyers húst rágcsálva irtom a szánalmas földi majomembereket.

A Star Wars Univerzum “jelenében” természetesen a kalózromantikát választanám: Egy aszteroidamezőn lenne titkos bázisom, onnan fosztogatnám koréliai csempészhajómon az arra tévedő Szövetségi vagy Birodalmi hajókat. A másodpilótám meg egy olyan tuti kék színű dupla fejcsápos twi’lek nőci lenne, mint aki Jabba táncosa volt. A Régi Köztársaság idején pedig egy Sith lovag, abból a korszakból, amikor a Sithek nemcsak ketten voltak.

Star Trek Univerzum nehezebb kérdés. Sok vonzó faj van, nagy kedvencem a Brin, és Kardassia is vonzó karakterek tömkelegét nevelte ki. De azt hiszem leginkább vulkáni lennék, folyamatosan meditálva a Vulkán forró ege alatt, készülve a Kolinahr rituáléra.

Nem hagyhatom ki Iain M. Banks Kultúráját sem. Igazából ott aztán tökmindegy, hogy hol és mikor, a lényeg, hogy a Kultúra polgára legyek. Négyszáz év hedonizmus, művészetek, extrém sportok, szex és adrenalin. Isten lássa lelkem, még azt is kipróbálnám milyen nőnek lenni!

Az Alapítvány univerzumban beülnék egy alapítványi gravítikus hajóba, és bejárnám az egész galaxist. (Gaia-t kihagynám, szívemből gyűlölöm, világéletemben a Második Alapítvány bírtam)

Aztán állatbőrökbe bújva vezetném népemet a Fekete Horda meg a simahomlokúak ellen. Kezemben saját készítésű nyilammal, én, Ge-og, a Messziről ölő! Mindezt Szentiványi Jenő Kőbaltás emberében. (Csak mert nem csak a csolovek szereti az ősenberes dolgokat… )

A Dűne világegyetemben szívesen lennék Liga-navigátor, mindig is szerettem volna az elmémmel meghajlítani a teret. De sajnos annyira rondák szegények, szóval sztornó. Bene Gesserit beavatott is lennék, de ahhoz meg nőnek kellene lennem. Azt  hiszem mint Fremen klánvezérnek (Ezt most hosszú lenne leírni, hogy mit értek ez alatt,de az vagyok…)  számomra nem maradt más, mint h0gy fremen legyek.

Ha az Idő Urai is úgy akarják, mákvirág lennék az Ördöglabdán, minden rajzolt világok közül a legidillibben, és együtt röpködnénk a kedvesemmel a végtelen óceánok felett.

Ha a Gámára születek, akkor viszont Ordsu lennék, a nomád lovas nauni, és halált megvetve lovagolnék akár Avana falai alá, akár az aban birodalom legyőzhetetlen seregei felé. A láthatáron halványan derengne a távoli tűz.

Amikor a kalmár városgépek megjelennek a Naprendszer határain, én bizony otthon maradnék. A hátországban kutatnám a kalmárok földi csatlósait, Fellegh magándetektívként söpörném le vállamról a fülembe duruzsoló reklámlegyeket. (Kiálts Farkast!)

Máshol is nyomoznék, csak ott holisztikusan. Kideríteném, hogy az a fránya dívány, hogy bírt beékelődni a lépcsőfordulóba. Az irodám ajtaján meg ott virítana: Crei holisztikus nyomozóirodája.

Másnaposan lebegnék az Orsó bűzlő terein át, morfondíroznék, hogy vajon mire jók azok az imalegyezők Eközben kincsvadász társaim azon tanakodnának, hogy jelentkezzenek-e ők is a páncélos Ötösre, amire én már előtte nap feliratkoztam. Másnap közösen indulnánk az ismeretlen felé, talán pár napra, talán örökre hátrahagyva az Átjárót.

Napvitorlásom fedélzetéről tekintenék alá, elnézve az alant elsuhanó végtelen digitális tájat, az I/O tornyok vöröslő sugárnyalábjait. Lassan irányba fordulnék és nézném, amint beúszik a látóterembe a fővezérlő program monumentális piramisa. (Na vajon?)

Tetszene, ha én lehetnék Trurl, jókat ármánykodnék Klapanciusz ellen, és mindenféle haszontalan találmányokat találnék ki. (Van egy haverom, ő is zegi, és most már ő is itt blogol, na ő ebben mester.) De az s betűs dolgokat csináló gépet nem építeném meg. Mai napig baromi kiváncsi vagyok rá, milyenek lehettek a kálmok, langallók, éderek és csantavák.(Kiberiáda)

off

Enyhén off, de valamilyen formában emléket kell állítanom (elhúzódó)gyermekkorom legkirályabb meséjének. (Hogy melyik is ez a mese? Ó, igazán senki sem ismeri, mert hol ilyen, hol olyan! Bámulatosan tudja változtatni az alakját! Ha akarja, olyan, mint a szőrpamacs vagy paróka vagy egyujjas, kifordított bundakesztyű vagy szobafestő pemzli, vagy papucs orrán pamutbojt. Most leginkább egy szőrsapkához hasonlít, ahogy ül az ágon, egy szép hosszú ágon. Föl-le, föl-le jár, mivel egy kis szellő hintáztatja az ágat.)  Na szóval minden kétséget kizárólag én lennék Gombóc Artúr, mivel egyszerűen IMÁDOM a csokoládét. Bár Festéktüsszentő Hapcibenő is nagyon nagy arc.

on

A legnehezebb dió amúgy a Galaxis Útikalauz kaotikus világa. A WC-n ültem, és azon filóztam, ki lennék legszívesebben. Végülis komoly agymunkával két versenyzőre csökkentettem le a lehetőségeket. Első számú jelöltem természetesen Marvin, akinek világlátását, dolgokról alkotott véleményét mai napig csodálom, és szarabb napjaimon gyakorlom is. Óriási  lehet izzó gyülöletet érezni beszélő ajtók iránt. Szoros második helyen pedig szívesen lennék egy Hooloovoo is, ami mint tudjuk, a kék szín egy szuperintelligens árnyalata is. (Hooogy lehet ilyet kitalálni!?! Óriási!)

…
Na most visszaolvastam mindezt, és azért ez tényleg beszarás! Bizonyos emberek miről maradnak le! Imádom a SCIFIT!!!

(Amúgy a vak is láthassa, hogy ez itten már megint egy bújtatott SF-toplista. És mint tudjuk, listát írni muszáj. Listare necesse est!)

Érdekelne mit gondol erről a témáról - ha van kedve és ideje - , hazmat, raves, drága földim Howard ( )és (félve írom le) kihaeennem. És természetesen riddick véleményére is nagyon kiváncsi vagyok!

Emellett szívesen venném, ha a tudathasadásos srác is leírná, hogy mit gondol minderről, de történetesen tudom, hogy ő nem akarna ilyen gyerekes játékokban részt venni…

Bocs, tudom, hogy hangzatos a cím meg minden, de már annyi variáció el lett lőve erre a hetes témára, hogy úgy döntöttem klasszikus zenei gyökereimhez nyúlok, hátha valahol találok valami frappánsat, amiben szerepel a hetes szám. Szóval így jutottam el a szerintem legjobb Maiden lemezig. De mielőtt még lemezismertetőt írnék, szépen térjünk át reám. Raves dobta a labdát, én meg leírok ide pár dolgot magamról. Figyelem! Csak, hogy színesítsük a dolgot a hétből egy nem igaz. Vajon melyik?

I. Apai ágon tősgyökeres egerszegi vagyok. Még az ükapám is itt született, a dédapámnak volt a városban először autója. (Ő volt az első taxis Zalában… )

2. Egy évig az USA-ban éltem 18 éves korom környékén. Az egyik legjobb barátomat is ott ismertem meg, mai napig tartjuk a kapcsolatot, és minden évben találkozunk.

3. Sokáig hosszú hajjal jártam, hátulról folyamatosan lánynak  néztek, mivel elég sok hajam volt. (És van.) Gőzöm sincs miért vágattam le, egyébként…

4. Sokáig úgy volt, hogy egy titkosszolgálatnál fogok dolgozni, miután megkerestek. Poligráfos vizsgálatnál derült ki, hogy fogyasztottam korábban cannabis származékot, és ez kizáró ok volt. Így nem lettem kém.

5. Viszonylag sokszor ültem már repülőn, és minden alkalommal jobban utáltam. Mostanra már a repülés gondolatától is rosszul vagyok és muszáj piálnom, ha repülünk.

6. Az első összefüggő mondat, ami elhagyta a számat szüleim szerint így hangzott: ” Úgy szeretlek benneteket, mint Napóleon a nőket!”

7. A reggae, soul és r’n'b zenék kivételével mindent meghallgatok, de leginkább a keményebb zenéket szeretem. Ezért lehet furcsa, hogy többször is voltam pl. DM koncerten.
Ennyi.

Soha nem értettem, hogy mit esznek az emberek a sorozatokon. Van egy barátom, aki újabban már az sfblogson is blogolgat, és furcsa zenéket hallgat, meg a nickje egy saját magára utaló kérdés, na ő például heti rendszerességgel egész évadokat bír megnézni olyan sorozatokból, amikről még nem is hallottam. Jó-jó. Olykor én is rákattanok erre-arra, mint pl. annó a Deep Space Nine Dominiumos részeire, vagy kis időre a Hősökre. De összességében nem tudott lekötni a műfaj, legalábbis eddig.

Hatásszünet.

Tavaly decemberben megkaptam kihaeennemtől a címben szereplő sorozat másfél évadát, és kénytelen voltam egy nap alatt megnézni mind a 20 részt.Teljesen elvarázsolt, ki kell jelentenem, hogy kevés sitcom élményem közül egy sem ér fel ezzel a gyöngyszemmel.

Miről is van szó? Alapszitu szerint Leonard és Sheldon egy kecóban laknak, amúgy mindketten a Princetonon fizikusok. Leonard inkább gyakorlati, Sheldon elméleti, utóbbi egy idióta zseni, a legelképesztőbb rigolyákkal. Van még két haverjuk, szintén a Princetonról: Raj, indiai származású csillagász, aki nők társaságában megnémul, valamint Howard, a gusztustalan nőcsábász, egyébként gépész. Ők négyen mindig együtt lógnak, igazi vérbeli kockák, vagy ha úgy tetszik nördök. (Valaki nemrég felvilágosított, hegy ez már így használatos édes anyanyelvünkben) Munka után Halo-esteket, WoW - partikat, Klingon - szókirakó csatákat tartanak, vagy éppen Superman repülési képességeiről vitatkoznak. A csapathoz az utolsó adalék a szomszédba beköltöző praktikus gondolkodású, “normál” csajszi, aki mellesleg jól is néz ki, és akibe Leonard az elején teljesen belezúg.

A szokványos életet élő, bulizós, életvidám lány és a kockák kémiája tökéletes, tobzódunk a poénokban. Mind az öt karakter nagyon eltalált, és a támogató karakter is ütősek. (Howard matróna anyja; Leslie, aki Sheldon nagy ellenlábasa, vagy éppen Raj szülei, akiket csak egy laptop monitorján láthatunk)

A pilotot, és az első két-három részt megnézve nagyon kellemes benyomásaim voltak, de igazándiból innentől kap életre a sorozat. A karakterek belerázódnak a szerepekbe, és főleg a Sheldont játszó Jim Parsons brillírozik. A 18 éves korában Princetonon doktoráló, de amúgy infantilis, mániák és szokások hálójában vergődő, totálisan antiszociális zseni karaktere annyira eltalált, hogy az előbb leírt pozitívumok nélkül is simán elvinné a sorozatot. Azt hiszem Csabival beszéltük, hogy a srácnak simán kijár az Emmy.
Vannak kis dologok melyek még fűszerezik a képet. Külön tetszik, hogy minden epizód címe valami tudományos problémára próbál hajazni, szerintem jópofa. Pl. ” Középfölde - paradigma” vagy “Hamburger - posztulátum” A készítők arra is figyeltek, hogy a táblákon szereplő képletek valósak legyenek, és az idő előrehaladtával pl. Sheldon tábláján is látszik, hogy egyre közelebb kerül egy adott probléma megoldásához.

Elérhetőek már a neten nagyon jó minőségű fordítások, illetve feliratozás. (Persze, ezt csak úgy hallottam, hogy állítólag a netről le lehet szedni ilyesmit, én még sosem csináltam.) Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a jó humort, a scifit, a Star Treket, a képregényeket.  Mert ezekből van benne dögivel!