Starchild

Krio-aritmetikus hajtómű, tehetetlenség-semlegesítő, demarchista-társadalom, hipometrikus fegyverzet.

Csak néhány kiragadott koncepció a brit hard SF egy nálunk kevéssé ismert képviselőjétől, Alastair Reynoldstól. A skót úriember viszonylag új név az angol nyelvű SF-palettán; első könyve a Revelation Space 2000-ben jelent meg a Gollantznál. (Többek között az SF-masterworks sorozat kiadója) Reynolds úrral való ismeretségem egy pécsi indíttatású könyvesbolt lánc egyik áruházban kezdődött, ahol az idegen nyelvű könyvek között kiszúrtam az imént említett Revelation Space-t. Kellemes csillivilli paperback, amolyan jófajta ponyvakinézettel. Amikor megvettem éppen valami jó kis agyatlan űroperára vágytam, és első ránézésre nem is tűnt másnak, egészen addig, amíg neki nem álltam olvasni.

Jól felépített, szórakoztató, tudományos igényű történet bontakozott ki előttem, melynek egyetlen hibájaként az angolszász országokban manapság divatos eltúlzott terjedelmet éreztem. Különösen tetszett az átgondolt, kicsit nyomasztó univerzum, ahová a történetet  - és még négy másik könyv sztoriját is - helyezte.

Emberek: A világ, amit azóta a Revelation Space univerzumnak neveznek, több szempontból is tudott újat hozni a zsáneren belül. Az emberiség közeljövőjétől, kb. 2300-tól  40 000-ig húzódik az idővonal, de mindegyik regény 2400 és 2800 között játszódik, néhány utalással a távoli jövő történéseire. Az emberiség túllépett a nemzetállamok korszakán, de továbbra is egymástól markánsan elkülönülő frakciókra osztott. Ezek tulajdonképpen az emberi fejlődés különböző lehetséges irányait képviselik.  A legfontosabbak közülük:  1. Demarchisták, a demokratikus anarchia gyakorlói. Technológiailag az egyik legfejletteb társadalom. A demarchiát egy implant révén tartják fenn, ami folyamatosan interjúvolja tulajdonosa tudatát a demarhisták életét érintő bármely kérdésben. Törvények így nincsenek, csak az implantok által összesített vélemény. 2. Conjoinerek (Összesítők, Egybegyültek stb.?) Szintén rendkívül fejlettek technológiailag. Társadalmuk leginkább egy kaptár társadalomra emlékeztet, ahol az emberek egyesített tudata irányít. Éppen ezért szinte soha nem mutatkoznak egyedül. Maguknak való népség.  Itt is implantok játszanak szerepet,amivel egymás közös tudatmezejéhez kapcsolódnak.  3. Ultrák. Nem alkotnak társadalmat, titokzatos, szinte már aberrált társaság . Szinte minden tagjuk bizonyos fokig kiborgizálódott. Egész életüket az űrben töltik, fényölelő (Lighthugger) hajóikon. Céljaik ismeretlenek, de a többi embernépet lenézik. Ők a csillagközi közlekedés, kereskedelem, kommunikáció fő letéteményesei. Ami nagyon tetszett, hogy Reynolds mesterien ütközteti a különböző frakciókból származó szereplőket, akik számunkra furcsák, idegenek, de mégis nagyon emberiek. A RS könyvek egyik nagy erénye ez.

Fizika: Reynoldsról tudni kell, hogy nem alkalmaz olyan technológiákat, vívmányokat, amiket nem tart a nem túl távoli jövőben lehetségesnek. Ugyanígy, a fizika törvényeivel ellentétes dolgok nála nem játszanak szerepet. Nagy örömömre szolgált, hogy itt nincsenek féregjáratok, hiperűr és egyéb finomságok. A RS-ben nincs fénysebesség feletti utazás, még a később feltűnő nagyhatalmú idegenek sem tudják áttörni ezt a határt.

Vívmányok: Sok érdekes ötlete van az írónak, ezek közül is a kedvencem a krio-aritmetikus hajtómű. Ez tulajdonképpen egy nem Neumann-elvű számítógép, egy kvantumkompjúter, mely matematikai absztrakciók futtatása révén helyi szinten felfüggeszti a termodinamika második törvényét, ezáltal hőt vonva el az univerzum egy lokalizált pontjáról. Ezzel hűtik a fénysebesség közeli meghajtásra képes hajtóműveket. Mindezt Reynolds olyan hihetően és láthatóan jól végiggondoltan fejtette ki, hogy jómagam egy ideje már várom, hogy az MIT valamelyik laborjában valaki fel is fedezze ezt a kis kütyűt. A másik favoritom az inercia elnyomó gépezet, melynek segítségével ellensúlyozni tudják a nagy gyorsulásokkol fellépő gyilkos g-ket. Ez mondjuk még inkább a fantasztikum témaköre, de Reynolds ezt is hihetően megmagyarázza, szó sincs a jó öreg sztártrek “trionikus energiafluktuációk okozta szubtéri időbuborék anomáliák…stb.”-ról. Amúgy a hollandiai ESA központban dolgozott több, mint tíz évig és foglalkozását tekintve asztrofizikus volt, amíg át nem nyergelt az írásra.

Idegenek: Van egypár nekem tetsző faj és/vagy civilizáció, melyek kellemesen szinesítik eme sajátságos világot. (Jórészt persze sötétebb tónusú színekkel.) A teljesség igénye és béna fordítási próbálkozások nélkül néhány példa:1. Shrouders - A neutroncsillagok körül “összehajtogatott” téridő réseiben meghúzódó, rejtőzködő faj. 2. Pattern Jugglers -  Az emberek által lakott űr néhány bolygóján fordulnak elő. Az egész planétát beborító félintelligens óceán, maga a faj. Hogy kerültek egyik bolygóról a másikra, mennyire elterjedtek a világegyetemben senki nem tudja. 3. Nestbuilders - Rovarszerű faj, az emberekénél jóval fejlettebb technológiával. A faj amúgy nem értelmes már, de ösztönszerűen használják a korábban általuk teremtett technikát. 4. Inhibitors - ősrégi poszt- intelligens faj, fő céljuk a Galaktika és az Androméda-galaxis összeütközésekor bekövetkező kataklizmakövetkezményeinek csökkentése. Ezen tevékenységükben olykor egész fajokat áldoznak fel a nagy jó érdekében.

Történet, Stílus: Mivel inkább az univerzumról írok, nem szeretnék itt semmilyen történetszálba belekapaszkodni. Akinek felkeltettem az érdeklődését, és olvas angolul, az tegyen egy próbát. Alastair Reynolds emészthető stílusban ír, karakterei hihetőek, életszerűek és jól ábrázoltak, bár olykor rendkívül idegenek. Így sokszor nehéz azonosulni a főszereplőkkel, akiknek gondolkodásmódjuk néha nagyon különbözik a miénktől. A történetek akciódúsak, kellemes sodrásuk van, bár olykor lassan épül fel a konfliktus. A narráció végig száraz, tárgyilagos, nem foglal állást. A háttérben viszont szép lassan kibontakozik a különböző filozófiák és értékrendek ütközése által definiált világ. Amit nem szerettem: Reynolds hajlamos hihetetlenül részletes és precíz környezetleírásokba bonyolódni, amik engem idegesítettek, mivel teljesen feleslegesnek éreztem őket. Olykor a kevesebb műszaki vagy természettudományos affinitással rendelkező olvasó számára kicsit sok a tudományos infó.

A RS világban jelenleg öt könyv játszódik, ezek: REVELATION SPACE (2000), CHASM CITY (2001), REDEMPTION ARK (2002), ABSOLUTION GAP (2003) és THE PREFECT(2007). Revelation Space, Redemption Ark és Absolution Gap egy laza trilógia, közös szereplőkkel. A másik két könyv teljesen különálló, egyedi sztori. 

Összességében egy nem kifejezetten könnyen olvasható, egyedi hangulatú, tudományos igénnyel megírt SF - ről van szó. Akit idegesítenek pl. Banks habkönnyű történetei, azoknak jó eséllyel tetszenének ezek a könyvek. Nincs itt szó Lem által kutatott mélységekről, empátiáról, ettől függetlenül az utóbbi években általam olvasott brit scifi művek közül a Reynolds által elémtárt világ fogott meg legjobban. Talán azért is lehet ez, mert mind a technológiai, mind pedig a társadalmi állapotok félreérthetetlenül a mi jelenünkben gyökereznek, mégis újszerűek és elképesztőek, tökéletesen kimerítve ezzel a tudományos fantasztikum fogalmát.

(Ha valaki olvasott már tőle, írja má’ ide, hogy mit gondol, érdekelne. Megőrülök, ha nincs kivel megvitatni egy könyvet̷