Starchild

A napokban megszereztem a címben említett művet, mivel sok jót hallottam róla olyan emberektől, akiknek adok a véleményére.  A Galaktika gyűjteményem nem teljes, néhány szám hiányzik, többek között a 71 is. Történetesen éppen ebben a számban kezdték el leközölni ezt a nagyszerű regényt, szóval eddig kimaradt. (Galaktika 71-73) Mindegy, ami késik, az nem múlik,múlt héten végül is elolvastam a könyvet, két nap alatt, ami jelenlegi életvitelem mellett máris egy komoly dicséret a történet értékei mellett. (Slonczewski  Elízium lányát két hónapja olvasom… )

A mű 1956-ban, az amerikai SF állítólagos aranykora idején született. Mcarthy-korszak, hidegháború, katonai kutatások. Egész jó kulisszák egy rendhagyó fantasztikus thrillerhez, mely a Chicagói Egyetemen veszi fel a történet fonalát. Hősünk, Bill Tanner, sikeres egyetemi tanár harmincas évei elején,vezetője egy kutatócsoportnak, mely az emberi tűrő- és teljesítőképesség határterületeit kutatja, a hadsereg megbízásából. Hamarosan kiderül, hogy a csoport egyik tagja furcsa, emberfeletti képességekkel rendelkezik. Tanner megpróbál rájönni ki lehet az. Kisérletet tesz ezen képességek mibenlétének feltérképezésére, és az ismeretlen céljainak, motivációjának kiderítésére. De a másik ezt nem nézi jó szemmel, és Tanner élete hirtelen darabjaira hullik…

Kezdetét veszi egy izgalmas és olykor nyomasztó macska-egér játék, mely során egyre több ember hullik el Tanner mellől és egyre több kirakós darab kerül a helyére. Legalábbis ezt gondolja az olvasó.

A majd félévszázados mű a mai napig friss, élvezetes olvasmány. A feszültség tökéletesen adagolt, a történet az első oldalakon elkap, és sodor a meglepő végkifejletig. A kérdések, miket a könyv felvet, ma is aktuálisak, gondoljunk csak a poszthumanizmus napjainkban is “divatos” kérdéskörére. Milyen szerepe lehet egy emberfeletti, emberen túli embernek a jelen társadalmában? Milyen célok vezérelhetik? Milyen erkölcsiséget tesz magáévá? Robinson feldobja ezeket a kérdéseket, és hagyja, hogy a történet válaszoljon, ha akar. Aztán a végén, a maga módján állást is foglal.

A végepoén meglepett, még úgy is, hogy végig azon agyaltam, mi lesz vajon a csavar, amit beharangoztak a könyvet ajánló ismerőseim. Úgy gondolom ez is mindenképpen az iró érdeme.

Nem szeretném itt elemezgetni a regényt, hisz ez csak egy ajánló, azoknak, akik még nem olvasták. Viszont lelkiismeretfurdalás nélkül ajánlom minden SF és nem SF rajongónak. Kellemes, szórakoztató olvasmány, mely egy nagyon izgalmas témát feszeget és mindezt elegánsan teszi. Szerintem olvassátok!

(Én meg befejezem az Elízium lányát.)

Na jó annyira nem nagy. De a Watchmen körüli kisebb polémia okán elkezdtük számba venni az általam ismert képregény adaptációkat, mert eléggé meglepett, hogy nem egy ember milyen negatív véleményt fogalmazott meg a film kapcsán.

Megállapítottam, hogy sok ilyen film született, sokat is láttam, de ha a Watchmen xar, akkor szinte mindegyik képregényfilm még xarabb. Persze a spektrum nagyon széles, van pár egész komoly mű , illetve bőven van a rágógumi-limonádé kategóriából is. Én összességében abszolút értéken osztályoztam, nem aszerint, hogy önmagához képest milyen a film. Íme a saját listám apró megjegyzéseimmel színesítve. Az első vonal felettiek jó vagy nagyon jó filmek, az ez alattiak egyszer simán nézhetőek, a legalsó harmad pedig a gyenge kategória.

1. X - men 2 - Nemrég láttam a TV-ben, annyira már nem tetszett, mint annak idején a moziban, de még mindig ez a kedvencem. Szubjektív, de mindig is nagy-nagy X-men rajongó voltam, és ebben a filmben egész jól sikerült elkapni a képregény esszenciáját. Ez a legszubjektívebb helyezés.
2. Watchmen - Az élmény friss, le is írtam, nekem nagyon bejött.

3. Batman 2 - A Danny de Vito fémjelezte denevérember kontra Pingvin sztori. Na, ennyire kell egy filmnek betegnek lennie. Tim tudja mi az ábra. Nagyszerű film, szuper hangulat.

4. Sin City - Lehetne magasabb is, de személyes véleményem szerint túlzottan beteg és olykor öncélú az erőszak megjelenítése. Képi világa viszont forradalmi, ez alapján első is lehetne. Emellett plusz pont Rodrigueznek Rutger Hauerért.

5.  Batman - A sötét lovag - Elsősorban a Bale - Ledger - Eckhart trió szinészi teljesítménye miatt, bár enélkül is egy elég stramm film lenne. Mondjuk szerintem Ledger teljesítménye nem ért Oscar-t. Vagyha úgy tetszik Oscart ért, tekintve, hogy reálisan szemlélve az Akadémia díja inkább hakni, mint valós szakmai díj.

6. Iron man - Na ezzel úgy voltam, hogy rohadtul nem érdekelt a Marvel univerzum B-kategóriás szuperhőséről készült mozi, nem is vártam tőle sokat, mindenesetre nagyon kellemesen kellett csalódnom. Downey, jr. pedig itt is zseniális. Pehelykönnyű, de kifejezetten szórakoztató mozi.

7. Batman - A püspöklila Jack Nicholson, minden idők legjobb Batman-je, Keaton, és persze beteg barátunk Tim Burton, nagyszerű filmet csináltak. Ez is lehetne magasabban, sajnos Batman és a DC-vel szembeni ellenérzéseim kicsit lehúzták. (Ehhez képest 4 db DC-s film van a top 7 -ben̷
__________________________________________________________________________________________
8. X-men - Nagyjából hasonló hatás, mint az Iron Man esetében, kicsit enyhébb kivitelben és némi csalódással fűszerezve, hogy kedvenc X karaktereim helyett, James Marsden vértelen Küklopszát és Halle Oscar-díj Berry gagyi Viharját kellett néznem. Azért jó volt.

9. Hellboy - Egy ügyes képi világú, kifejezetten szórakoztató filmecske, amely bebizonyította, hogy Ron Perlman is lehet filmfőszereplő

10. Fantasztikus  Négyes és az Ezüst Utazó - Szintén kellemes csalódás, látványos, humoros ennyi. (Bevallom a Silver Surfer volt sokáig a kedvenc Marvel karakterem.  )
11. Batman begins! - Bale és Neeson összességében képes volt életet lehelni a dögszagú franchiseba, amit a Robin karakter, meg Schwarzi és Jim Carrey, no meg a pénzéhes producerek eléggé lezüllesztettek.

12. Fantasztikus Négyes 1. - Korrekt iparosmunka, relatív kevés akcióval, elég súlytalan karakterekkel, kellemes kukorica ropogtató percekkel.

13. 300 - Na jó, legyen itt.  Hihetetlenül látványos és hihetetlenül üres film. De néha kell a paradicsom, meg a sarkos karakterek. Hollywood összes méretes mellizmú szinésze egy helyen.
14. Daredevil a Fenegyerek - Szintén egy B- kategóriás Marvel hős,  otthon szivesen megnézném DVD-n, de moziba már nem mennék miatta. Azért
15. Hulk - Ezt a filmet sokan lehúzták, én egész jól elvagyok vele. Nick Nolte viszi el a tátott szájú Eric Bana bénázásait.

16. Spiderman 2 - Minden idő legtúlértékeltebb, és furcsamód egyik legsikeresebb franchise-ának egyetlen nézhető darabja.Ez a film még épp átlendült a határon. Egyszer nézhető, kikapcsol, de pl. gőzöm sincs, hogy miről szólt.

___________________________________________________________________________________________________________________

17. Batman 3 és 4 - Itt már kevésbé van értelme sorrendiségről beszélni, mindenesetre ez a két film a xarok közül a jobbak kétes hírnevét tudhatja magáénak

18. Judge Dredd - Mint Sly oly sok filmje, ez is szánalmasan nevetséges.

19. Spawn - Az ivadék. Otthon a TV előtt az ember megnézi, elröhögcsél a gagyi effekteken, ennyi. Miután volt alkalmam belekukkantani az eredeti képregény nyomasztó világába, akkor tudatosult csak bennem, hogy íme egy újabb ostoba holywoodi film.

20. Hellboy 2 - Minek? Kérdem én. Minek ilyen szart csinálni? Amikor az első egész jó volt. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy ez hogyan működik. “Te, a Hellboy 2-be rakjunk egy vicces botladozó tudósfigurát is, meg legyen benne egy jelenet, ahol Hellboy szerelmes dalokat énekel.”

21. Pókember 1 - Mi?? Ez a film?? Hogyan? Há hogyan hozott össze ez akkora bevételt:

22. A szövetség (League of extraordinary gentlemen) - Nem ismerem a képregényt, de tény, hogy ennyire gyenge, buta, agyatlan filmet már régen láttam. Nagy minusz Mr. Connerynek.

És végül a szentségtelen háromság:

23. Batman és Robin - Robin, minden idők legfeleslegesebb sidekickje, egy egészen emlékezetesen gyenge filmben. Aki nem látta, ne nézze meg!!

24. Elektra - Daredevil spinoff, értelmetlen cselekménnyel, párbeszéddel, motiváció nélküli karakterekkel és a tehetséges (sic!) Jennifer Garnerrel.
25. Pókember 3  - Ööö. Tobey Mcguire…Ööö..ez egy vicc. Mellesleg az egyik legsikeresebb (anyagilag) film a világon. 13. az örökranglistán. Hihetetlen.

Tulajdonképpen a V mint Vendetta is képregény film, valahogy mégsem akarózott ide berakni, talán mert nem az a szuperhősös képregény - zsáner. Amúgy kellemes filmnek tartom. Nem vettem figyelembe az új Hulk filmet, mivel nem láttam, se a60-as évek Superman vagy Pókember filmjeit. Azért végignézve mindez több, mint 30 film egy szűk irányzaton belül , egytől-egyig szuperprodukciók. Mindez 20 év alatt, lévén az első Batman film 89-es keltezésű. Kínálat tehát van, és ezek szerint kereslet is bőven. Ráadásul az utolsó néhány próbálkozás a Sin Cityvel, Dark Knighttal és  a Watchmennel talán végre azt is bizonyítja, hogy a képregényfilmek is hordozhatnak komoly értékeket.

Csak azt a Pókember 3-at érteném…

A címben szereplő kérdésre az én válaszom: Én biztosan. Még sokszor, csak ne lenne rohadt drága a mozijegy…

Elég szokatlan a Watchmennel kapcsolatos előtörténetem: Bár viszonylag sok és sokféle képregény megfordult már a kezemben, valahogy ez a mű mindig elkerülte a figyelmemet. Aztán kábé egy éve megtudtam, hogy ez olyan igazi mindenidőklegjobb, meg ünnepelt, és zsánerújradefiniáló stb. Ettől én sokszor szkeptikussá válok, de amikor végre kiadták magyarul akkor kihaeennem barátom révén elolvastam a mű kétharmadát. (mivel a harmadik, befejező kötet az most jelent meg nemrég) Tényleg eldobtam az agyam a könyvtől, és tényleg az a véleményem, hogy a műfajt egy más szintre emelte.  Ötletes, mély, sokrétű, hangulatos és nyugtalanító egyben.

A film trailere is bíztató volt, bár tény, hogy a legxarabb filmből is lehet kétpercnyi gyönyörűséget összevagdosni. Ezek után ma megnéztem a filmet és nagyon kellemes érzéssel távoztam a moziból. Azt kell mondjam, hogy az idei évben eddig ez a top film nálam, engem végig lekötött, magába szívott, és csak a legnagyobb elismerés hangján tudok nyilatkozni róla.

A karakterek jórészt érdekesek és jól kidolgozottak, főleg Rohrschah és a Komédiás esetében nagyszerűen megjelenítettek.  (Mondjuk eleve ők voltak a legizgalmasabb jellemek is.) A női karakterek viszont szegények elég súlytalanra sikerültek, és ez legalább annyira a szinészek felelőssége is.  Összességében azért elmondható, hogy jó a casting, nagy ereje ez a filmnek.

Külön tetszett a film eleje, a kimerevített jelenetek a maszkos igazságosztók első generációjáról ütősek voltak, nagyszerű zenei aláfestéssel.

Zack Snyder rendező már a Dawn of the deadben és a 300-ban is megmutatta, hogy különleges vizuális képzelőerővel bír, (ez persze egy filmrendezőnél nem hátrány… ) és ezt maradéktalanul át is tudja vinni a vászonra. A látvánnyal tehát semmi gond nincsen, mind a nagytotálok, mind az akciójelenetek hatásosak, de mégsem hatásvadászok. Külön tetszett, hogy a képregényből rengeteg panel szinte egy az egyben visszaköszönt, végig látszott az alapanyag iránti kiemelt hűség szándéka. A szövegek nagyrésze is változatlanul át lett emelve az eredetiből. Az alternatív világ sokszor fullasztó, klausztrofóbiás hangulata szerintem nagyszerűen visszaköszön a filmben, ez ismét csak piros pont.

Az imént említett nagy hűség persze egy ponton gondot is okozott: A történetvezetésben, kronológiában is annyira meg akartak maradni a kaptafánál, hogy egyes esetekben ha nem is vészes mértékben, de kicsit szétesővé váltak az események. Ha belegondolunk hat főbb karakter előtörténetét kellett a fővonal mellé besúvasztani. Úgy gondolom, hogy ez nem sikerült maradéktalanul. Nekem, aki az első két kötet olvasása után képben voltam, ez egyáltalán nem volt zavaró, de könnyen el tudom képzelni, hogy egy Pókemberen szocializálódott mozibajáró aki nulláról indul, kicsit összezavarodik. Azt hiszem ekkora terjedelemben ilyen komplex történet mellett ezt majdnem lehetetlen tökéletesem megoldani, ugyanakkor ha valaki mégis vállalkozik rá, akkor jogos az elvárás, hogy igenis oldja meg. Tény az is, hogy a párom aki a képregényt nem ismerte, tökéletesen átlátta a filmet és neki is nagyon tetszett. Nem tudjuk milyen lett volna, ha más megközelítést alkalmaz a rendező, és nem ragaszkodik ennyire szigorúan az eredetihez. Lehet, hogy egy gördülékenyebb, a dramaturgia szabályainak jobban megfelelő filmet alkot, de kétlem, hogy úgy is sikerült volna érzékeltetni az eredeti történet eszenciáját.

A filmzene nagyon ott van, bár volt egy két érdekes választás, gondolok itt a Nena számra és főleg a végén a punkosított Dylan feldolgozásra. Na, azzal frankón elbaltázták a film amúgy csendesen kifutó lezárását.

Ha lenne gyerekem, és mondjuk 16 évnél fiatalabb lenne, akkor bizony ő nem nézhetné meg a Watchment. Bőven van benn brutalitás és vér, és az ember nem szivesen nézi végig azt sem, ahogy  terhes nőket agyonlőnek. Az agresszió zavaró-nyugtalanító, az emberi természet sötét oldalát megidéző. Egyáltalán nem olyan mint pl. a 300-ban, ahol kicsit komikus is volt a folyamatosan szanaszét röpködő rengeteg végtag. Ha már mindenáron meg akarja nézni a büdös kölök, akkor inkább nézze ezt:

A slusszpoén, hogy miután hazajöttünk a moziból, elolvastam a tegnap végre kölcsönkapott harmadik kötetet is. A filmben megváltoztatták a történet végét, és azt kell mondjam, nagyon okosan tették. Szigorúan saját szubjektív véleményem szerint sokkal jobb és okosabb így a befejezés, mint a Moore által megírt. Sőt így, hogy a képregény végét a film után olvastam el, fájó szívvel ki kell jelentenem, hogy az eredeti GAGYI, és egy zseniálisan megírt és megkomponált korszakos művet sikerült egy alacsonyabb szinte rántani ezzel. Mi lett volna, ha előbb ismerem meg Moore befejezését? Nehéz lenne erre válaszolni, de azt hiszem akkor is a filmbeli ending-et (elnézést Kazinczy!) preferálnám.

Talán látszik, hogy nekem meglehetősen “jól esett” ez a film, ajánlom mindenkinek. Abban azért elég biztos vagyok, hogy sokan lesznek, akiknek kifejezetten nem tetszik majd. És ez így is van rendjén, hiszen mint tudjuk: Varietas delectat.