Covenant verse
27 06 2009
…Adott egy fantasy regényciklus, melynek első része magyarul is megjelent, Tandori Dezső - szerintem -”furcsa” fordításában. A könyv értékei persze így is átjönnek, de sok szempontból olvashatatlan. Több embert is ismerek, aki nem bírta elolvasni a nyelvezete miatt. Bár olyat is olvastam, hogy Tandori fordítása bravúros. Hááát…… Jelentem az angol verzió teljesen olvasható, és igazán, de tényleg, IGAZÁN nagyszerű olvasmány. Stephen R. Donaldson művéről, a Kárhozat Urának Átkáról van szó. (Eredetileg Lord Foul’s Bane)
Itthon nem igazán ismert, pedig a Magyarországon megjelent angolszász fantasyk 98% -a közelébe sem érhet irodalmi értékek, történet és érzelmi mélység tekintetében. Egyfajta pikareszk fantasy. A főszereplő, Thomas Covenant, egy leprás antihős. Betegsége által megbélyegzett, örök magányra ítélt ember. Mekkora húzás ez már! Na de mindegy, egyszer lehet, hogy írok részletes ismertetőt; akit érdekel, utánanézhet az endless.hu-n, ott olvastam egy elég átfogó cikket a Covenant-saga-ról.
Amiért ez a bejegyzés létrejött. (Illetve létrejön, hisz éppen most írom… ) Egyik abszolút kedvenc instrumentális opuszom (egész pontosan no.2 *) a To live is to die (Metallica). A szám vége felé James recsitál egy pár soros verset, melyet anno Cliff Burton írt. Mindig is tetszett, és mindig is úgy éreztem, hogy kevés zeneszámot hallottam, ahol a zene és szöveg ennyire passzol hangulatilag.
Nemrég, a fent említett könyvet olvasgatva, belémcsapott a felismerés, hogy Cliff anno honnan vette az ihletet. Thomas Covenant, a leprás főszereplő* írt egy rövid verset, mely a forrás lehetet. Egyébként szerintem hátborzongató pár sor, én imádom:
These are the pale deaths
which men miscall their lives:
for all the scents of green things growing,
each breath is but an exhalation of the grave.
Bodies jerk like puppet corpses,
and hell walks laughing.
Egy béna kísérlet a magyarra ültetésre (nem vagyok egy Babits, na):
Mindezek a sápadt halálok
Mit az emberek az életüknek csúfolnak:
A cseperedő zöld dolgok illata, minden lélegzet,
a sír kipárolgása csupán.
Testünk halott bábokként rángatózik,
s a pokol nevetve járja e földet.
______________________________________________________
*a No1. az nem más, mint az Orion.
**vajon a Leper Messiah c. szám is ebből a könyvciklusból merít? Cliff olvasmányélményei a kezdeti időkben nagyban meghatározták a Metallica zenei világát. Pl. nagy Lovecraft rajongó volt, lásd: The Thing that should not be, The Call of Ctulhu.
Csak egy eszmefuttatást, ha megengeded…
fantasy leginkább kézenfekvő forrása az északi mitológiák ezért ezekben rengeteg kelta, ó- és újgermán mitológiai elem található.
Olvastam és meg is van. Ami a nyelvezetét illeti…Nem hiszem, hogy a Gyűrűk Ura nyelvezete különösebben könnyű lenne, pedig eléggé komoly képességű irodalmár fordította…Szerintem ezek a művek tudatosan archív nyelvezetre épültek és Tandori is jól csinálta, ahogy fordított. Csodálatos könyv, ha valaki szereti a fantasyt.
Viszont azt is tudni kell, hogy pont a Gyűrűk Ura inspirált jó néhány ilyen jellegű művet. Donaldson könyvén is érezni a hatást. Aztán ott van még Marion Zimmer Bradley: A Világok háza című műve is. Érdekes összevetni a három történetet működtető motívumokat és a sztereotip elemeket. Ezek összekötik őket. Viszont mindegyiknek van egy önálló gondolati magja, ami különlegessé teszi őket. Donaldsonnál a lepra hatása az életre, Bradleynél a tudattágító szerek hatása, Tolkiennél pedig a gyűrű, amit sok-sok más fantasytól eltérően nem megszerezni, hanem megszabadulni kell tőle.
Természetesen az összes ilyen mű (ha olyan jók, mint az előbbiek) mind különféle mitológiákból merítkezett. Mivel az európai (gyökereiben az amerikai fantasy és sci-fi is európai̷
Ezeknek a könyveknek az ember alatti és feletti lényei szinte mind megtalálhatók a fenti mitológiákban.
Tandori pedig olyan, amilyen. Mint, minden irodalmárt, van aki szereti, van aki nem.
Egyetértek veled abban, hogy Tolkien ezen a területen abszolút megkerülhetetlen…és nem szégyen ha hatott egy-egy alkotóra. Konkrétan Donaldson művei már-már felérnek a trilógiához, olykor akár túl is szárnyalják , de a tolkieni kidolgozottságot természetesen ő sem közelíti.
A könyvet én nagyon szeretem, de szerintem máshogy kellett volna fordítani. Úgy értem az archaizáló nyelvezeten belül lehetségesek még árnyalatok.
Tandorinak inkább a líráját ismerem, az tetszik.Bár hozzáteszem meglehetősen termékeny, szóval csak a töredék töredékét olvastam a verseinek.
A Metallica oké, Tandori már jóval kevésbé: én azok közé tartozom, akik nem bírták végigolvasni a könyvet. Tandori lehet jó költő, a prózája közt is akad kellemes, de fordítónak rettenetes. Tönkrevágott ő már Tarzan-regényeket és klasszikus krimit (Mike Hammer), de sz’tem a legborzalmasabb saját SF regénye, A Stevenson-biozmagória volt.