Starchild

Elöljáróban, az esetleges haterek kedvéért: Az elkövetkező sorok túlnyomóan dícséretet tartalmaznak, egy enyhén szkeptikus filmnéző megtérésének rövid történetét.

Tegnapelőtt az Arena Plaza Imax mozijában megnéztem a filmet, melyet – sajnos – túl sokan, túl nagy elvárásokkal vártak, várnak. Tegnap megnéztem a zalaegerszegi Cinema Cityben is, immár tradicionális „vásznon.” Szóval van alapom kijelenteni, hogy ezt a filmet nem 3D-ben kell megnézni. Gyorsan kivesézve ezt a témát:

Korábbi 3D-s filmélményeimhez képest (Moonwalker, Rémálom az Elm utcában 5(?), Kémkölykök 3D) mindenképpen jobb, természetesebb a térhatás élménye. Összességében élvezhető volt, de nem estem hanyatt tőle. Ráadásul a szemem nagyon elfáradt az állandó öntudatlan hunyorgástól, ugyanis a film 3D-ben bizony egy nagyon kicsit életlen, homályos volt. Mindenesetre semmiképpen sem az a filmtörténeti áttörés, amit a marketing kampány sugallt; vagy amire következtethettem, amikor olvastam, hogy Ridley Scott készülő filmjét újraforgatja 3D-ben, miután belenézett Cameron akkor még félkész művébe. A készítők becsületére legyen mondva, a jelenetek, képi megoldások nem is a térhatásra lettek kihegyezve, hanem a természetességre, „hihetőségre”. Nincsenek folyamatosan felénk röpködő tárgyak, amikért kinyúlva megérinthetnénk azokat. Na de ennyit erről, lehet másnak más lesz a véleménye, sőt nekem az is eszembe jutott, hogy hibás szemüveget kaptam azért volt visszafogott az élmény…J

Amiben igenis áttörés a film, az a CGI karakterek életszerűsége. Persze még itt sem emberekről van szó, hanem fénylő bőrű kék humanoidokról, de a hatás akkor is döbbenetes. A film nagyon hamar az őslakos Navi’k oldalára állít, sok egyéb mellett éppen azért, mert annyira ÉLNEK. Táncolnak, játékosak, fáradtak, ijedtek, haragosak, szeretnek, és egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy ők nem több, mint jó pár terabájtnyi 0 és 1-es. Sokan leírják még, milyen fantáziadús és eredeti világot teremtették a film készítői. Ezt speciel el is vártam, és nem kellett csalódnom. Amiért piros pont jár, hogy ez a világ elég következetes is. El tudtam képzelni, hogy ezek a lények és növények egy másik evolúció termékei, nem csak földi dinoszauruszok feltupírozott változatai. (Mellesleg van egy olyan érzésem, hogy az Alien Planet szellemi apját, Wayne Barlowet is bevonták a projektbe, legalábbis, bizonyos formák és figurák kicsit hajaztak az AP világára.)

A történetről nincs sok írnivalóm. Nem kifejezetten csavaros vagy fordulatos, nincsenek benne forradalmian új ötletek.

Én ezt mondjuk konkrétan lesz@rom. ( Az utóbbi időben túl sok fanyalgást olvastam könyvekről, filmekről, hogy milyen klisés, meg „ezt már ezerszer leirták.” És akkor mi van? Minden mesét elmondtak már egyszer, de nem ez a lényeg, hanem a mesélő személye. Rómeó és Júlia története talán olyan eredeti volt?) Aki esetleg mégis azzal akarja rombolni az élményt, hogy párhuzamokat keres, annak egy rövid lista:  Aliens, Pocahontas, Warcraft III, Farkasokkal táncoló, 1492, Braveheart, Nausica and the warriors of the valley of the wind, Gorillák a ködben, Alapítvány pereme,Tarzan stb. Ja és persze a Hupikék törpikék, hisz ők is kékek voltak és erdőben éltek…

Szerintem a film forgatókönyve a legjobb példája annak, amikor minden a helyén van, tökéletesen adagolva. Épp elegendő megindító pillanat, akció, (olykor szinte ökölbe szorul a kezem, annyira gyűlölöm a galád földieket), és az idegen világ nem is olyan különös szabályait is szép lassan megismerhetjük néhány csendes és lassú jelenet közben. Ami hiányzik: Vicces feka/skót/távol-keleti karakter, altesti poénok, pátosztól roskadozó feltüzelő beszédek, epileptikus kézikamera rángatás, szélben büszkén dagadó amerikai lobogó, 200-as IQ-jú bombázó tudósnő, naplementében bevetésre induló kőkemény gyerekek stb. Komolyan mondom nagyon hálás voltam Cameronnak ezért.

A színészi alakításokért nyilván senki nem fog rangos díłjakat besöpörni, de minden főbb szereplő legalább erős átlagot nyújt, és kihozza a karakteréből azt, amit lehet. Neytiri ( a főszereplőnő) nem tudom mennyire Zoe Saldana műve és mennyire az animátoroké, mindenesetre szerintem egy rendkívül szerethető és bármilyen furcsa, de emberi alakítás született. Sam Worthington, Giovanni Ribisi és Sigourney Weaver is jó. Sőt Michelle Rodriguez még jól is néz ki! ( :O  Én nem tudom mit csináltak vele…)

Összességében az Avatar egy szép és tiszta mese, ami magába szív, és pár órára kirángat ebből a világból. Csak engedjük neki! Ne felfokozott elvárásokkal és ne egy CGI orgazmust várva üljünk be a moziba, hanem úgy, ahogy régen tettük, amikor még a mozi nem a látványfilmekről és az ultraszuper hangzásról szólt, hanem a történetmesélésről.

Mert a marketing gépezet által sugalltak ellenére ennek a filmnek nem a háromdé, meg a látvány az igazi erőssége, hanem hogy visszahozta azt a kellemes érzést a mozivászonra, amit akkor éreztem először, amikor a nyolcvanas évek elején megnéztem a Birodalom visszavágot. Ilyen értelemben talán tényleg az Avatar lesz a mozi megmentője, mert talán ráébreszti a Michael Bayeket, hogy a látvány van a  filmért és nem a film a látványért.

UPDATE: Sajnos nem láttam túl sok filmet ebben a lassan elmúló esztendőben. Ha ki szeretnék emelni valamit akkor azt kell, mondjam, idén számomra a Watchmen a TOP film. De az Avatart jobban szeretem.